BetöltésBetöltés

Pentakill

Grasp of the UndyingGrasp of the Undying

Kiemelt

Videó

Grasp of the Undying

Album

Grasp of the Undying

Dalszöveg

  • 1. zeneszám

    The Cull

    Cut down, one by one
    No sound remains
    Don’t fear if death finds you, this day

    Are you with me
    Let us savor the pain
    Do you hear the distant sound
    Calling your name

    In time, all of us are forgotten
    The ones that don’t belong to the pages of history

    But as my forefathers, I take to the open seas
    And as long before, I follow and don’t ask more
    Passed down, long before, the stories of old

    This time, I will not be forgotten
    I won’t be towed along with the feeble and the enemy

    But as my forefathers, I take to the open seas
    And as long before, I follow and don’t ask more
    Passed down, long before, the stories of old
    And won’t be called upon
  • 2. zeneszám

    Mortal Reminder

    Blinded by hate brought by the fall
    As I swear death to all
    You will feel my vengeance
    As I claim your mortal soul

    I will punish and destroy
    Those responsible for this ploy
    I will seek a thousand deaths
    I will bring a thousand years of war

    All that I had taken away
    My home is gone, and my loved ones slain
    For every sleep claims a piece of me
    Every waking moment, every single dream

    As the masses came
    Like a shadow through this land
    They laid siege to all we ever had
    I stood strong, I was honor bound
    I stand defiant, I stand ever proud
    I am the chosen
    I am the guardian, the guardian

    Now I seek the blood of those
    Who claimed the innocent
    I will hunt the enemy to the last
    I will banish and rejoice
    The final breath of foes
    You will see what you have made
    You will see what I have finally become

    All that I had laid to the waste
    My spirit broken and just memories remain
    For every day claims a piece of me
    Every waking hour claims my inner peace
    My inner peace

    As the masses came
    Like a shadow through this land
    They laid siege to all we ever had
    I stood strong, I was honor bound
    I stand defiant, I stand ever proud
    I am the chosen
    I am the guardian, the guardian
  • 3. zeneszám

    Tear of the Goddess

    Az ismeretlen rémség,
    mely magányosan állt,
    a letűnt napok korából,
    az elfeledett hit világain át,
    elpusztíttatott és eltemettetett,

    bukásra ítélve újra megidéztetett.
    De nem él félelem
    ebben a lélekben.

    E világban
    nincs számunkra megbocsátás.
    Letaszítottak, megváltók,
    bűnösök, az ártatlanok megmentői.

    És most
    a régi idők őrzői
    elűzik a hideget.
    Ismét harcba indulunk,
    hogy visszaszerezzük a becsületünket.

    Az ismeretlen rémség,
    mely ott él a mélyben,
    kihunyó napok lángját leheli,
    és azért él, hogy felébressze a haldoklókat,
    a haldoklókat,

    a haldoklókat.
    (A haldoklókat.)
    (A haldoklókat.)

    E világban
    nincs számunkra megbocsátás.
    Letaszítottak, megváltók,
    bűnösök, az ártatlanok megmentői.

    És most
    a régi idők őrzői
    elűzik a hideget,
    elűzik a hideget.
    Ismét harcba indulunk, hogy visszaszerezzük a becsületünket.
  • 4. zeneszám

    Infinity Edge

    Az álmok világán átszűrődni
    hallom a bőség hívószavát.
    A túlvilág áldását hordozó tengerek
    isteni hatalmat adnak az embereknek.

    A nap hív a távoli horizontról,
    átkelek a földeken,
    melyeket nem ér el a halál.
    És a könyörtelen világok távolában
    háború vár rám.
    Keresem az utat,
    mely a túlvilág peremére vezet,
    a túlvilág peremére vezet.

    Ezerszer éltem és haltam már,
    érzem, hogy elhagy az erőm.
    A pokol nem tágít, miért tenném én?
    Mert a halhatatlanokkal együtt lélegzem,
    és senki sem árthat nekem.
    A pokol tornácán rekedtem.

    Utam messze vezet otthonomtól,
    láttam a barátaim bukását.
    De közel már a vég,
    győzelem vár rám.

    Örökké élni fogok,
    nem állíthattok meg engem.
    Nem adom fel az álmomat,
    nem állíthattok meg engem.

    Keresem az utat,
    mely a túlvilág peremére vezet.

    Ezerszer éltem és haltam már,
    érzem, hogy elhagy az erőm.
    A pokol nem tágít, miért tenném én?
    Mert a halhatatlanokkal együtt lélegzem,
    és senki sem árthat nekem.
    A pokol tornácán rekedtem.

    Ezerszer éltem és haltam már,
    érzem, hogy elhagy az erőm.
    A pokol nem tágít, miért tenném én?
    Mert a halhatatlanokkal együtt lélegzem,
    és senki sem árthat nekem.
    A pokol tornácán rekedtem.

    Ez a végzetem,
    a végzetem,
    a végzetem,
    a végzetem.
  • 5. zeneszám

    Dead Man’s Plate

    Is there reason, in this life
    We call our own
    So many misguided visions
    And trusting deceit
    And in our shallow pursuit of truth
    We lost ourselves

    May the storms gather
    May the cinders roam
    Those that will die will still remember

    You drank deep and you paid the price
    (What did you think you would find)
    Answer the dark whisper
    And you will tear this world apart
    Our world apart

    When the walls came down
    We were left abandoned here
    There's no soul inside us
    We're just all flesh and bone
    To wander the dead lands forever

    Will we ever get the chance

    Will we ever get the chance
    To show them
    So many forgotten and we live on
    In the city that once was timeless

    You drank deep and you paid the price
    (What did you think you would find)
    Answer the dark whisper
    And you will tear this world apart
    Our world apart

    You will tear this world apart
  • 6. zeneszám

    The Hex Core mk‑2

    Is that all you’ve got to say
    Cause this is not another game
    Not one that you wanna play
    Step, by step, by step
    Death march to your grave

    Is that all you’ve got to say
    Cause this is not another game
    Not one that you wanna play
    Step, by step, by step
    Death march to your grave

    There’s no one left you can blame
    A lonely war dance of pain
    Step, by step, by step
    Death march to your grave

    Is that all you’ve got to say
    Is that all you’ve got to say

    Step, by step, by step
    Death march to your grave
  • 7. zeneszám

    The Bloodthirster

    Cast down the weak
    Those who deceived us
    Those who would let us burn
    Liars and cheats
    Brittle and weak
    Another day will come

    Crawling on your knees right to the end
    I let you pretend you had your last days
    Calling for me to disappear
    I cannot be so easily sent forth

    As you descended on them
    You carry their memories of endless pain
    As remnants to their end
    One after one
    You sever them, sever them
    Sever

    Sever, sever your demons deep within
    A shadow that’s been long instilled

    Cast down the weak
    Those who deceived us
    Those who would let us burn
    Liars and cheats
    Brittle and weak
    Another day will come

    Torment so easily dispensed
    You tried to break our will but you failed
    Calling the serpentine flame
    Until we were just dust and remains

    As you descended on them
    You carry their memories of endless pain
    As remnants to their end
    One after one
    You sever them, sever them
    Sever

    Cast down the weak
    Those who deceived us
    Those who would let us burn
    Liars and cheats
    Brittle and weak
    Another day will come

    Cast down the weak
    Those who would flee us
    Those who would let us burn
    Liars and cheats
    Feeble and weak
    I see them
    Another day will
    Another day will
    Another day will come
  • 8. zeneszám

    Frozen Heart

    Up here on the roof of the world
    Up here on the roof of the world

    Long have we sought to ascend this place
    A life of servitude to omens
    The elders have promised us long before
    With evil banished to the wastelands
    Hands of the chosen will extend to us

    Upon the roof of this world
    Distant voices calling for the final fight
    We will answer with victory

    Long have we fought for these lands
    In the shadows and the stories of the promised light
    Now to take our place beyond

    Up here on the roof of the world
    Up here on the roof of the world
    Where we are sworn to guard no more
    Up here on the roof of the world

    Long have we fought to protect this place
    These haunted dreams never ending
    Clinching to the promises of life reborn

    Upon the roof of this world
    Distant voices calling for the final fight
    We will answer with victory

    Long have we fought for these lands
    In the shadows and the stories of the promised light
    Now to take our place beyond

    Here on the roof of the world
    In the cradle of the storms
    Where vengeful winds cut to the bone
    And there's no turning back

    (Here on the roof of the world)
    (Here on the roof of the world)
    (Here on the roof of the world)

    Up here on the roof of the world
    Up here on the roof of the world
    Where we are sworn to guard no more
    Up here on the roof of the world
  • 9. zeneszám

    Rapid Firecannon

    A forgotten place inside the lonely tower
    Tear it down with a metal roar
    The war eternal, I assail the unassailable
    A second release unhaunted by my past

    Beneath the marshlands
    Calling forth the night
    Buried deep a weapon forged in fire
    Fathers and sons their kin laid to waste
    (An evil is renewed)

    Light up
    The night with flames and cinder
    For I am renewed
    (Down in flames)
    (Feel the kick and watch them burn)

    Light up
    Caught in the crossfire Overwhelming firepower
    (Now return to hell)
    (In a firestorm)

    Out with the old
    In with the new world order
    Die or obey the choice is yours
    Undetected, into the spider’s web
    Taking it apart slowly piece by piece

    Find a shadow to hide me, and I wait
    Tricksters and spellweavers beware
    With this flame I culled the weak
    Made my nation strong again
    Well now they're all dead and gone
    Dead and gone

    With this blade
    I call the weak
    Make my nation strong again

    Beneath the marshlands
    Calling forth the night
    Buried deep a weapon forged in fire
    Fathers and sons, their kin laid to waste
    (An evil is renewed)

    Light up
    The night with flames and cinder
    For I am renewed
    (Down in flames)
    (Feel the kick and watch them burn)

    Light up
    Caught in the crossfire
    Overwhelming firepower
    (Now return to hell)
    (In a firestorm)
  • 10. zeneszám

    Blade of the Ruined King

    Instrumentális
  • Produkciós munkatársak

    Alex „Scherzo” Temple

    A „Blade of the Ruined King” producere és a „Mortal Reminder” hangszerelése

    Bob „robesman” DeBelina

    Produkciós koordinátor

    Christian „Praeco” Linke

    Felelős producer, hangmérnök

    Danny Lohner, azaz Renholdër

    Producer, hangkeverés és ének a „The Hex Core mk-2” című dalban

    Dzijan Emin

    A „Blade of the Ruined King” hangszerelése

    Eugene „kyugene” Kang

    Basszusgitárok

    Jason „chupacobbler” Willey, azaz ProtoShredanoid

    Szólógitáros

    Joe „Keytar Dragon” Atlan

    Billentyűs hangszerek, zongora

    Jørn Lande

    Ének: „Cull,” „Mortal Reminder,” „The Bloodthirster,” „Dead Man’s Plate” és „Frozen Heart”

    A F.A.M.E.'S. Macedonian Symphonic zenekar és kórus

    Zenekar és kórus a „Blade of the Ruined King” és vonósok a „Mortal Reminder” című dalban

    Mike „PitmanDrums” Pitman

    Producer, dobok, ritmusgitár, szólógitár, akusztikus gitár és szintetizátor

    Noora Louhimo

    Ének a „Tear of the Goddess” és a „Frozen Heart” című dalban

    Per Johansson

    Ének az „Infinity Edge” és a „Rapid Firecannon” című dalban

    Richard „RickyTee” Thomson

    Dobok, ritmusgitár, akusztikus gitár, szólógitár és szintetizátor

    Scott Kirkland

    Producer és hangkeverés a „The Hex Core mk-2” című dalban és szintetizátor a „The Bloodthirster” című dalban

    Smiley Sean

    Felvételi és hangmérnöki munkatárs, dobfelvételek

    Tommy Lee

    Dobok a „The Hex Core mk-2” című dalban

    Viranda „Viranimal” Tantula

    Kreatív igazgató, producer

    Az összes zene és dalszöveg szerzője a Pentakill.
    A felvételt és a gyártást a Riot Games végezte Los Angelesben (Kalifornia) és Londonban (Egyesült Királyság).
    Hangkeverés és a mesterfelvétel: Jacob Hansen.

A zenekar

Ki vetett, most aratni fog.

UtóhangUtóhang

Amikor besötétedik a messzi északon fekvő Freljordban, a harcosok a tűz köré gyűlnek, és fel-felidézik azt a fagyos, végzetes éjszakát, amikor elszabadult a metál. A történetet mindmáig félve, suttogva mesélik. Egyesek szerint az egész csak egy legenda, amivel a gyerekeket ijesztgetik, mások szerint viszont pusztán azzal, hogy beszélnek róla, megidézhetik a harcosokat, akik messzi földre indultak turnézni. A szörnyű tragédiát senki sem élte túl, de néha előbukkan egy-egy krónikás, állítván, hogy egy őrjöngő fejszés szedte áldozatait azon az éjen. Úgy beszélik, még a saját fivérei sem voltak képesek megfékezni a dühét. Nem maradt hát más választásuk, mint hogy egy hatalmas hegyet lerombolva betemessék az óriást.

Így ért véget a Pentakill utolsó élő fellépése.

Édentől délreÉdentől délre

Többféle változat kering arról, hogyan érkezett meg Kayle Runaterrára. A legnépszerűbb történetek szerint vagy az eget kettéhasító üstökösön, vagy pedig egy csillogó, kígyószerű sárkányon lovagolva ért földet. És ez csupán kettő a számos legenda közül, amelyek Kayle földre szállásáról adnak számot. A csillogó páncélt viselő, aranyló harcos istennő egy háború dúlta világból érkezett, hogy szövetségeseket toborozzon, akik készek mellette harcolni a hitét vesztett húga és démoni serege ellen. A Föld bolygón nem talált senkit, akiben lenne elég mersz, ezért Runaterrán kutatott olyanok után, akikben megvan a metál.

Kayle isteni beszéde oly magasztos volt, hogy csak nagyszabású, szimfonikus metáloperák útján tudta elmesélni balsorsát. Az áriáiból áradó feneketlen szomorúság mindenkit szíven szúrt, aki hallotta őt, és a hallgatóságra telepedő letargia súlyától többen holtan estek össze az előadás végén. De mivel minden dala hosszú órákig szólt, általában volt idejük elrendezni minden világi ügyüket a távozásuk előtt. Ám Kayle hiába sűrítette szívfacsaró érzelmeit dalszövegeibe, a hallgatói sosem voltak képesek felfogni az őt sújtó tragédia mértékét, hiszen a közönség tagjai rendre elpusztultak, mielőtt nyomorúságát kifejezhette volna.

Csak Karthus élte túl az előadást.

A romok alattA romok alatt

Az együttes utolsó, katasztrófával végződő élő fellépésén Mordekaiser felaprította a teljes freljordi nézősereget, és Karthus kénytelen volt arra utasítani Olafot, hogy játssza el a „világrengető ritmust,” amitől megremegett a vidék, és a jeges ország legmagasabb hegye Mordekaiserre omlott. Mire elült a por, az együttes tagjai szétszóródtak Runaterra különböző vidékein, hogy elmeneküljenek a freljordi harcos királynők haragja és a várható vérbosszú elől.

Karthus Bilgewaterben vert tanyát, ahol azzal kereste meg a napi betevőjét, hogy csuklyával a fején siratódalokat énekelt. Ennek meglepő módon pozitív hatása lett Bilgewater lakosságára, akik inkább egészségesebben kezdtek élni, minthogy ilyen megpróbáltatásnak tegyék ki a családjukat. Karthus lerobbant, dohos csehókban énekelt tovább elhunyt kalózok részeges tivornyába torkolló virrasztásain – a nyomasztó siratóénekek így is minőségi javulást jelentettek a tengerésznótákhoz képest. Mire Kayle megérkezett Bilgewaterbe, Karthus lassan beleőrült ebbe az életbe, és a neve is kezdett feledésbe merülni.

Kayle meghallotta a dalaiban rejtőző feneketlen szomorúságot, és azonnal érezte, hogy csak Karthus lehet képes megérteni az ő nagy bánatát. Találkozásukat egy borgőzös, nyomorúságos énekpárbaj követte, ahol egymásra licitáltak a gótikus dallamok és a teátrális áriák. Az előadás nyomán a Dögkikötő rossz életű látogatói inkább vízbe fojtották magukat, mint hogy a lehangoló duettet hallgassák. Karthus és Kayle ezután letették a Vokálénekesek Esküjét, megfogadva, hogy megerősödve térnek vissza. Elvégre párosan még a nyomorúság is elviselhetőbb, mint egyedül.

Minden idők legnagyobb visszatérő turnéjára készültek.

Az élők közöttAz élők között

Yorick hajlott hátú, köpenybe burkolózó alakja dél felé menekült a freljordi mészárlás után, és meg sem állt Shurima napszítta pusztaságáig. A napfény szokatlan élményt jelentett neki. Korábban kerülte, ahogy tudta, nehogy elborzassza a környezetében élőket az arca látványával. Rég elfeledett császárok sírjainak feltárásában segédkezett, ami lehetővé tette, hogy ideje jelentős részét sötét kriptákban töltse – a többi munkás legnagyobb örömére.

Egyedi basszusgitárja ideális eszköz volt Shurima lágy szikláinak szétzúzására, ám néha előfordult, hogy egyenesen cseppfolyósította a homokot, ami sajnálatos módon maga alá temette a távoli sírokban dolgozó munkásokat. A szerencsétlen lelkekhez még így is kegyesebb volt a sors, mintha akár csak egy perccel tovább kellett volna maradniuk egy olyan ember társaságában, aki szó szerint lyukat tud zenélni a sziklába. Miután sorra kitiltották Shurima összes ásatásáról, és hónapokat töltött a föld alatt halott hercegek társaságában, Yorick úgy döntött, hogy ő maga is a homok mélyén akar végső nyugalomra lelni.

Mély gödröt ásott a sziklaágyba, hogy felépítse saját árnyékba borult mauzóleumát, egy fénytelen sírt, ahol felséges magányban töltheti az elkövetkező évezredeket. Így Yorick a sivatag dűnéi alatt szunnyadt, amikor Karthus és Kayle felnyitotta a sírját. A két énekesnek nem volt szíve kizökkenteni Yorickot abból a tévhitéből, hogy évezredekig aludt, és mindenki, aki a halálát kívánta, már rég halott.

Azt mondták neki, hogy a halandók világa ismét készen áll a Pentakillre.

Éljen a rockÉljen a rock

Sonát kifejezetten megihlette, hogy egy freljordi hegy alá temették Mordekaisert, és míg az együttes többi tagja szétszóródott Runaterra-szerte, ő maga felemelő szimfonikus rockoperákat akart színpadra vinni. Alkotásaival sorra járta a világ (és a túlvilág) legnagyobb templomait, mégsem talált olyan helyet, amelynek akusztikája megfelelt volna az egész kozmoszt megremegtető előadásaihoz. Freljord hatalmas gleccsertemplomaiban nem látták szívesen, ezért Sona hajóra szállt a Kígyó lakomája pusztulásra ítélt legénységével. Egy vulkanikus szigetcsoportnál kötöttek ki, a Bilgewatertől keletre található ismeretlen vizeken.

A megrettent legénység fejvesztve menekülni kezdett, ahogy Sona előkészítette billentyűs hangszereit, és nekilátott, hogy a hangok erejével átformálja a szigetet. A teremtés zenéjét játszotta, mellyel vulkanikus szigeteket hívott elő a mélyből, hogy azok gigászi orgonasípokként, lávát záporozva visszhangozzák dallamait. A hangok olyan erőteljesen szólaltak meg, hogy más világokba is eljutottak, és teljes kontinenseket süllyesztettek el (az atlantiszi fellépését többek között ezért kellett lemondania). A vulkánokkal körülvett Sona lángba borította az égboltot a bolygó gyomrából előtörő pokoltűzzel. Neki azonban ez a lenyűgöző környezet sem volt elég. Ördögien visító gitárszólókat, eget rengető basszusgitárokat és dübörgő dobokat álmodott zenei kíséretébe.

Ekkor vetődött partra a Karthust, Yorickot és Kayle-t szállító lángoló komp Sona bazaltból formált, izzó szigetén.

A pusztítóA pusztító

Bár Olaf ösztönei azt diktálták neki, hogy Mordekaiserrel együtt haljon meg a hegy alatt, mégsem így történt. Mivel Yorick délnek indult, Olaf a kedvenc ivócimboráját is elveszítette. Mély letargiába süllyedt, amiért túlélte az utolsónak szánt fellépését, és elhatározta, hogy halálra issza magát Runaterra leggyilkosabb piájával. Találkozott egy Gragas nevű pasassal, és végül Zaun mélyén kötött ki, ahol sorra döntötte magába a tömény vegyszerkoktélokat, és a dicsőséges múltjával kérkedett, harcot provokálva a vegyszerekkel teletömött verőlegényekkel.

Mindig talált magának valami verekedős munkát, és hamarosan az illegális gólemharcok világában találta magát. A vegyszerektől fűtött gólemek ellen küzdve Olaf rájött, hogy vele született dobtehetségét a gépóriások szétverésében is kamatoztathatja. Egyre veszélyesebb ellenfeleket keresett magának, mígnem Drago, Viktor egyik legveszedelmesebb alkotása beletaposta a fejét a porba. A gólem végső csapásra emelte a fegyverét, de abban a pillanatban egy fülsiketítő sikoly szilánkokra törte a kreálmány beültetett agyát tartalmazó kristálygömböt. Olafot feldühítette, hogy elvették tőle a dicsőséges halál esélyét, és talpra ugrott, hogy bosszút álljon. Meglepetésére együttese egykori énekesének szemgödreivel nézett farkasszemet.

Olaf tovább élhet. És ismét dobolhat.

Rozsdállj békébenRozsdállj békében

Amikor Mordekaiserre rázuhant egy hegy, ő úgy értelmezte az eseményt, hogy a Metál istenei befejezettnek tekintették démoni feladatát, hogy elvigye a metálzenét a tömegeknek, és elérte a Totál Metál állapotát. Szilárd meggyőződése volt, hogy agresszív gitárriffjeivel felhasította a valóság szövetét, ezért az univerzum egy hegyet borított a fejére, hogy megállítsa. A metál főpapjához illő vég.

De Mordekaiser azt is tudta, hogy újjá fog születni, és a metál halhatatlan királyaként fog kiemelkedni a hegyomladék maradványai közül. Ám a hosszú várakozás közben végül álomba szenderült. A hegy, ami a fejére zuhant, kemény volt, akár a black metál, és durva, mint a rockzene. Az árnyékában élők messze elkerülték. Legmagasabb csúcsán egy vicsorgó fejsze csillogó obszidiánnyele állt ki a kőből. Legendák születtek erről az elátkozott helyről, és megjósolták, hogy aki ki tudja rántani a fejszét a sziklából, egyesíteni fogja a metál új korszakának hírnökeit.

Amikor a hegy végül remegve leomlott, egy büszke rockisten alakja emelkedett ki belőle. Ahogy Mordekaiser talpra állt, hogy találkozzon az óriással, aki kihúzta a fejszét, régi társait pillantotta meg az együttesből egy tüzes, túlvilági valkűr társaságában. Karthus a magasba emelte a fejszét, amelynek pengeéles húrjai már remegtek a várakozástól.

Újra együtt a banda – szólott a halál énekese.
Mordekaiser

MordekaiserMordekaiser

„Én nem 11-es hangerőn játszom. Én elporlasztom a 11-es hangerőt, *******!”

Amikor Mordekaiserre rázuhant egy hegy, ő úgy értelmezte az eseményt, hogy a Metál istenei befejezettnek tekintették démoni feladatát, hogy elvigye a metálzenét a tömegeknek, és elérte a Totál Metál állapotát. Tudta, hogy egy nap újjá fog születni, de a hosszú várakozás során végül álomba szenderült. A hegy, ami a fejére zuhant, kemény volt, akár a black metál, és durva, mint a rockzene. Legmagasabb csúcsán egy vicsorgó fejsze csillogó obszidiánnyele állt ki a kőből. Legendák születtek erről az elátkozott helyről, és megjósolták, hogy aki ki tudja rántani a fejszét a sziklából, az lesz a metál új korszakának igaz hírnöke.

Karthus

KarthusKarthus

„Bármi történjék is, az én hangom lesz a halálod.”

Karthus Bilgewaterben kezdett szólókarrierbe, ahol csuklyában, siratódalokat énekelve kereste meg a kenyérre valót. Ennek meglepő módon pozitív hatása lett Bilgewater lakosságára, akik inkább egészségesebben kezdtek élni, minthogy ilyen megpróbáltatásnak tegyék ki a családjukat. Karthus ezután lerobbant csehókban énekelt tovább elhunyt kalózok részeges tivornyába torkolló virrasztásain – a nyomasztó siratóénekek így is minőségi javulást jelentettek a tengerésznótákhoz képest.

Yorick

YorickYorick

„Erősebb basszust. Csavard már fel a basszust. Mondom csavard fel azt a ***** basszust. Még. Még.”

Yorick úgy döntött, hogy levegőváltozásra van szüksége, ezért Shurima napszítta pusztaságaiba ment nyaralni. A napfény szokatlan élményt jelentett neki, mivel többnyire kerülte, nehogy elborzassza a környezetében élőket az arca látványával. Egyedi basszusgitárja ideális eszköz volt Shurima lágy szikláinak szétzúzására, ám néha előfordult, hogy egyenesen cseppfolyósította a homokot, ami sajnálatos módon maga alá temette a távoli sírokban dolgozó munkásokat. A szerencsétlen lelkekhez még így is kegyesebb volt a sors, mintha akár csak egy perccel tovább kellett volna maradniuk egy olyan ember társaságában, aki szó szerint lyukat tud zenélni a sziklába.

Sona

SonaSona

„...!”

Sona mindenáron felemelő szimfonikus rockoperákat akart színpadra vinni, és sorra járni velük a világ (és az azon túli világok) legnagyobb templomait. Sajnos nem talált olyan helyet, amelynek akusztikája megfelelt volna az egész kozmoszt megremegtető előadásaihoz. Sona hajóra szállt a Kígyó lakomája pusztulásra ítélt legénységével. Egy vulkanikus szigetcsoportnál kötöttek ki, amelyet el is kezdett átformálni a hangok erejével. Végre szabadjára engedhette a zene teremtő erejét. A hangok olyan erőteljesen szólaltak meg, hogy más világokba is eljutottak, és teljes kontinenseket süllyesztettek el (az atlantiszi fellépését ezért kellett törölni).

Olaf

OlafOlaf

„Kell egy új kínai, egy tam, egy pergő, egy duplázó és egy kolomp. Ja, kábé egy teljes készlet. Az előző széttört. És meggyulladt. Ja, én gyújtottam fel.”

Olaf túlélte az utolsónak szánt fellépését, ezért elhatározta, hogy halálra issza magát Runaterra leggyilkosabb piájával. Végül Zaun mélyén kötött ki, ahol sorra döntötte magába a tömény vegyszerkoktélokat, és a dicsőséges múltjával kérkedett, harcot provokálva a vegyszerekkel teletömött verőlegényekkel. Olaf hamarosan az illegális gólemharcok világában találta magát. A vegyszerektől fűtött óriások ellen küzdve Olaf rájött, hogy vele született dobtehetségét a robotok szétverésében is kamatoztathatja.

Kayle

KayleKayle

„A metál kőkemény isteneinek tüzesen izzó lávafolyama fortyog az ereidben? Akkor méltó vagy a figyelmemre.”

Kayle egy aranyszínű páncélt viselő harcos istennő, aki egy csillogó pikkelyű, kígyószerű sárkány hátán érkezett Runaterrára háború dúlta világából. Szövetségeseket toboroz, akik készek mellette harcolni a hitét vesztett húga által vezetett démoni sereg elleni titáni küzdelemben. A Föld bolygón nem talált senkit, akiben lenne elég mersz, ezért Runaterrán kutat olyanok után, akikben megvan a metál. Nagyszabású, szimfonikus metáloperák útján kommunikál, az áriáiból áradó feneketlen szomorúság szíven szúr mindenkit, aki hallja őt. Szó szerint.

2017 Grasp of the Undying

Turnéidőpontok

  • Tavaszi napéjegyenlőség / Noxus

    A Halhatatlan Bástya előcsarnoka

    Támogatás

    Noxtorák, Quadrakill, Beatrice

  • Téli napforduló / Stonehenge

    A Sarsen-kör gödre

    Támogatás

    Kő kövön, Merlin Manson, Press R Gábor

  • A vörös hó napja / Freljord

    Az Ordító szakadék aréna

    Támogatás

    Virrasztók, Braum Háta Mögött

  • Karneai fesztivál / Olümposz-hegy

    Zeusz akropolisza

    Támogatás

    Titánium, Sugarolaf, Panth’s Angels

  • A Romlás napja / Árny-szigetek

    Arcana kincstára

    Támogatás

    Thresh O Drom, A Romlás Virágai

  • Lidércjárás / Bilgewater

    Dögkikötő, Mészárhíd

    Támogatás

    Happy Gangplank, Bilgewater Allstars

  • Piltember 14. napja / Zaun

    A csatornavárosi Gödör

    Támogatás

    Akela, Bad Moon Rising

  • 2017 / Az Új Pusztaság

    Bandlevárosi Kolosszeum

    Támogatás

    Fürge yordlelábak

Letöltés

Grasp of the Undying

Megkérdeztük a Pentakillt, hogy mennyibe kerüljön a lemezük, de mivel csak a sátán számát mormolgatták a bajszuk alatt, úgy döntöttünk, a Grasp of the Undying ingyenesen letölthető lesz a webhelyünkről (az alábbi helyeken is meghallgathatjátok).

Letöltés mp3-ban

2017. augusztus 4-től érhető el:

  • Spotify
  • YouTube
  • iTunes
  • SoundCloud
  • Google Play
  • Deezer
Letöltés